Charles J. Pedersen, a DuPont egyetlen Nobel-díjas kutatója, kémiai Nobel-díjat kap a koronaéterek szintézismódszereinek leírásáért. Pedersen 1927-ban kezdett dolgozni a DuPont vállalatnál és 42 évig, nyugdíjazásáig ott volt alkalmazásban. Mesterfokozatát szerves kémiából szerezte 1927-ben a Massachusettsi Műszaki Egyetemen és karrierjét a DuPont vállalatnál kezdte a Chambers Works' Jackson laboratóriumban, a New Jersey állambeli Deepwater városában. Pedersen egyik korai eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette a benzin „kopogásgátló“ adalékanyaga, az ólom-tetraetil előállításának folyamatát.
Ugyancsak Pedersen fedezte fel az első „fém-deaktivátorokat“, amelyek ellensúlyozták a nehézfémek degradáló hatását a benzinben, az olajokban és az autógumi esetében. 10 év leforgása alatt hozzávetőlegesen 30 szabadalmat jegyeztetett be antioxidánsokra és egyéb termékekre. 1946-ban Pedersen kutatósegéd lett és ezután saját kutatási projektjeivel foglalkozott. 1959-ben Pedersen átkerült a kutatóállomásra, ahol az Elasztomerek részleg tagja lett. Pedersen itt fedezte fel a koronaétereket.
1929-ben a Dow alkalmazta Sylvia Stoesser-t, az első női kutatójukat.
A Dow első női kutatója Sylvia Stoesser volt. Sylvia Stoesser azzal írta be magát a tudomány és a technológiák történetébe, hogy 1929-ben a Dow
Chemical Company első női tudósa lett.
Leánykori nevén Sylvia Goergen 1901. július 18-án született a New York állambeli Buffalo-ban, és ő volt az első Ph.D-s női vegyész, akit a Dow alkalmazott. A Buffaloi Egyetemen szerzett diplomát 1923-ban, majd az Iowa-i Egyetemen 1928-ban. Első jelentős sikerét Dr. John J. Grebe-bel, a laboratórium igazgatójával együtt érte el az olajkutak kezelésére alkalmazott sav inhibitorok kifejlesztésében. Öt szabadalma kulcsszerepet játszott abban a folyamatban, ami a Dow Dowell divíziójának kialakulásához vezetett.
Nincs még egy olyan személy, aki ennyit tett volna a hibrid kukorica kereskedelméért és a gazdálkodók körében történő elfogadtatásáért, mint Henry A. Wallace, a DuPont Pioneer elődvállalatának alapítója. Egyike volt annak a néhány embernek, akik már a kezdetekkor felismerték a hibrid kukorica termesztésében rejlő hatalmas lehetőségeket. Wallace már a középiskolában elkezdett kísérletezni a kukoricával azzal a céllal, hogy nagy hozamú hibridet fejlesszen ki. 16 évesen élesben tesztelte a díjnyertes kukoricákat összehasonlítva őket a kevésbé szép külsejű fajtákkal. Az eredmények megváltoztatták a korabeli gondolkodást, mert bemutatta, hogy nincs kapcsolat a kukorica hozama és a kukoricacső megjelenése között.
Wallace az Iowa állambeli állami főiskolára járt, ahol 1910-ben szerezte meg a diplomáját. Főiskolás évei során elkezdte érdekelni az aránylag új tudományos ágazat, a genetika. Miután lediplomázott, kukoricanemesítési kísérleteken dolgozott, és 1920-ban elkezdett hibrid kukoricát nemesíteni, miután meglátogatta Edward East-et és Donald Jones-t a Cunnecticut Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson. A matematika iránt érdeklődő Wallace autodidakta módon megtanulta a statisztikai elveket és alkalmazni kezdte azokat a kísérletei során. 1923-ra kikísérletezett egy nagy hozamú hibrid kukoricát, amit Copper Cross-nak nevezett el. 1924-ben ez a kukorica lett az első hibrid, amely aranyérmet nyert az Iowa állam által rendezett Iowa Kukoricahozam versenyen.
A Dow egy olyan időszakban kezdi el gyártani az első mezőgazdasági termékét, amikor az amerikai mezőgazdasági termelés értéke 30 milliárd USD-ra emelkedett.
1897
Dow
Megalakult a Dow Chemical Company
Elektrokémiai úttörő és örök optimista, H.H. „Crazy Dow“ Dow, megalakítja a Dow Chemical Company-t, amely egyetlen termékével újraírja a történelmet.
1897-ben H.H. Dow, az iparág úttörője megalakította a The Dow Chemical Company vállalatot, amely a kezdetekben egyetlen terméket állított elő. Dow elektrokémiai úttörő volt, aki 1891-ben könyvelhette el az első kereskedelmi sikerét, amikor elektromos árammal kinyerte a bromidot a tengervízből.
Három vállalatot alapított. Az első vállalkozása csődbe ment, a második megvonta tőle az irányítás jogát és a harmadiknak, a The Dow Chemical Company-nak, megalakulását követően számos nehézséggel kellett szembenéznie a Michigan állambeli Midlandben. Tántoríthatatlan optimizmusa révén sikerült kitartania annak ellenére, hogy a „Crazy Dow“ (őrült Dow) csúfnevet ragasztották rá. Több, mint egy évszázaddal később, Dow „Mindig a jobbra kell törekedni“ filozófiája tovább él az általa alapított vállalatban.
Eleuthère Irénée (E.I.) du Pont (1771-1834) 1802. július 19-én alapította meg a vállalatot, amely máig a nevét viseli. Fejlett robbanóanyag-gyártási technikákat tanult a híres vegyésztől, Antoine Lavoisier-től. Az így szerzett tudást és a tudományos kutatások iránti intenzív érdeklődését – amely vállalata fő ismertetőjegyévé vált – arra használta fel, hogy folyamatosan javítsa a termékei minőségét, optimalizálja és egyre hatékonyabbá tegye a gyártási folyamatot. Hírnevét kiváló minőségű termékeire, tisztességességére és munkavállalók biztonsága iránti elkötelezettségére alapozta.. E.I. du Pont a párizsi órás, Pierre Samuel du Pont kisebbik fia volt, aki az 1780-as évekre elismert politikus-szakközgazdászként, feltörekvő kormányhivatalnokként és a szabadkereskedelem támogatójaként vált ismertté. 14 évesen E.I. du Pont írt egy dolgozatot a lőporgyártásról és édesapja segítségével sikerült állást szereznie Franciaország központi lőporügynökségénél. Ott a fejlett robbanóanyag-gyártási technikákról tanulhatott a híres vegyésztől, Antoine Lavoisier-től. 1791-ben, a francia forradalom kitörése után, felhagyott a lőporgyártással, hogy segítsen édesapja kis nyomdájában és kiadójánál. A du Pont család visszafogott politikai nézeteit nem nézték jó szemmel Franciaországban a forradalom idején. 1797-ben a csőcselék kifosztotta a nyomdájukat és rövid időre még börtönbe is kerültek. 1799 végén Amerikába menekültek.
Amikor 1800 januárjában E.I. du Pont megérkezett Amerikába, nem csak a lőporgyártás terén szerzett ismereteit és a francia befektetőktől kapott tőkét hozta magával. Évekig tanult botanikát és osztotta apja nézeteit a tudományos fejlődést és a tőke és a munkaerő közötti harmonikus kapcsolat kialakítását illetően.
E.I. du Pont csak egyetlen egyszer tért vissza Franciaországba – 1801-ben –, hogy további tőkét szerezzen és megvásárolja a legmodernebb lőporgyártó-berendezést. Úttörő lépés volt, amikor 1802 júliusában megnyitotta az első lőporgyárait a Brandywine patak mellett. Élete fennmaradó részében azért küzdött, hogy meg tudja őket tartani. Átvészelt robbantásokat, áradásokat, pénzügyi nehézségeket, állta az ideges részvényesek nyomását és munkaerő-problémákkal küzdött.
Bár őszintesége és a cége által gyártott termékek hírneve végül meghozta számára a sikert, E.I. du Pont ébersége soha nem lankadt. E.I. du Pont a közösség támasza volt, olyan ügyeket támogatott, mint a szegénység elleni küzdelem, a vakok megsegítése és az ingyenes közoktatás. Delaware állambeli Farmers Bank és az Egyesült Államok Második Bankjának az igazgatója volt. Feltaláló és tudós. E.I. du Pont felesége, Sophie Dalmas du Pont, 1828-ban hunyt el. Az amerikai festő, Rembrandt Peale, három évvel később festette meg a lőporgyártót, akinek arcmása a veszteségről és a cége iránti folyamatos aggodalomról árulkodik. 1834 őszén E.I. du Pont szívelégtelenség miatt összeesett egy üzleti úton Philadelphiában. Másnap, október 31-én elhunyt és családi sírhelyébe temették a Brandywine patak mellé.
